És igen. Az élet mindig a jól bevált már-már közhelyes nagy igazságokat igazolja. Így történik velem is, természetesen, mint bárki mással. Nem igazán foglalkoztam az utóbbi napokban, például a "ne lehessen velem összeveszni szabállyal". Máris egy kicsit elhanyagoltam sajnos a teendőimet és ez azonnal meg is látszott a kapcsolatomon.

Kitartónak kell lenni, ha valamibe egyszer belefogsz, azt be kell fejezni. Tudom..persze.. kinek ne sulykolta örökké a fejébe kedves édesanyja, vagy rengetegünk fejébe nap mint nap azt teszi. Egyszer azt mondta a párom, hogy jó tulajdonságom, hogy kitartó vagyok. Megkérdeztem mire gondol pontosan? A kapcsolatunkra? Azt mondta igen főleg arra, de mindenben az vagyok. Örültem, hogy ilyennek lát. Jó lenne kitartónak lenni, azonban sokszor én is belefáradok abba, hogy valamit ezerszer és ezerszer próbálok elérni, újra és újra meg akarom csinálni, de egyszerűen nem megy. Így vizsgaidőszak végéhez közeledve sokszor azt érzem, hogy minden kitartásom alábbhagyott. Mind a párkapcsolatomat illetően, mind a tanulást és sorolhatnám... 

 Az egyik barátnőm azt mondta, hogy ilyenkor foglalkozzak a tanulással, legalább az hálás lesz érte. Én azt mondom, mindennel így van. Ahogy egy növénnyel törődünk, ahogy a sportolással testünkön változást akarunk elérni, ahogy meg akarunk tanulni egy idegen nyelvet, mind meghálálja a bele fektetett időt. Vagy előbb, vagy utóbb. Így lendülök neki "újult erővel" a továbbiakhoz és így kívánok minden olvasómnak nagyon sok kitartást minden céljához, amit el szeretne érni az életben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.