A tegnapi nap folyamán, történt egy tőlem független de engem is nagy részben érintett dolog. Az egész napot hazavágta... A feladatom természetesen az volt, hogy minden baj ellenére éreztessem, hogy mellette vagyok és mellettem, minden baj eltörpül... Próbáltam olyasmit kitalálni, amivel elfeledtetem vele a problémáit... Aztán megelőzött és végül moziba mentünk két barátunkkal. Ahogy sorban álltunk a jegyekért, megpillantottam egy lányt. Én ismertem, de ő valahogy nem akart észrevenni, még akkor sem, amikor alig volt köztünk egy méter távolság... A barátjával jött, akivel állítólag nagyon jó a kapcsolata... Volt idő, már említettem, hogy bizony nem tartottunk ki egymás mellett... Szóval ekkor, ennél a lánynál próbált vigaszt keresni... kevesebb sikerrel. Büszke voltam. Rossz volt persze látni, de büszke voltam. Én még mindig kitartok, és ő is még mindig kitart mellettem. Nem egy múló szeszély vagyunk egymásnak, nem a vigaszt keressük egymásban és nem egy alternatív lehetőség vagyunk egymás szemében. A lányra néztem, majd jó szorosan a kedvesemhez bújtam. Azt gondoltam, egymáshoz tartozunk, és ezt mindenkinek eldicsekedném....
A sok kellemetlen dolog ellenére nagyon jó kis este lett a végére :) 

Nehezebb dolog a "nem generálhatsz veszekedést", mint gondoltam... Pont az a fajta lány vagyok, aki mindent kimondd, ami a szívét nyomja...Aztán elkezdtem mondogatni magamban... egy hét... egy hét...kibírod... Persze előkerült pár régi dolog, de egy megjegyzést sem tettem.

Fantasztikusan működik a projekt, ahogy én figyelek magamra, ő is folyamatosan figyel arra, hogy ne bántson meg. A másik hatalmas változás: BESZÉLGETÜNK. Elalvás előtt, elkezdtünk jóízűen, őszintén, mélyen beszélgetni. Igényli. Szívesen teszi. Látom rajta, hogy van mit mondania; nekem meg csak meg kell hallgatnom... Talán tényleg nem csak a nők vágynak erre. De miért ne tenném? A világ legegyszerűbb dolga és nekem is jól esik. Ami meg a beszélgetés után jött, még annál is sokkal sokkal jobb volt :)

Kísérlet 2:. Nehezítsük a dolgom. Három napot külön töltünk, mert el kell utaznom. A feladat folytatódik, a szituáció adott. Kísérlet neve: 72óra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.